Tahiti, az elveszett Paradicsom

1767 júniusában a Dolphin nevű angol fregatt legénysége egy addig ismeretlen csendes-óceáni szigetet pillant meg. A Gauguin képeiről is jól ismert Tahitin ekkor még idilli állapotok uralkodtak, így az európaiak egyfajta földi Paradicsomra ismertek benne. A hajó érkezéséig a tahitiaknak fogalmuk sem volt arról, hogy a közeli szigeteken túl is létezik valami - még a szomszédos civilizációktól is elzártan éltek, olyan társadalmat és vallást hozva létre, amelyben az emberek se nem gazdagok, se nem szegények, s boldogságukat legfeljebb az ismeretlentől és a természeti csapásoktól való félelem zavarhatta meg. A magukat felsőbbrendűnek tartó európaiak érkezésével azonban elkezdődött e több évszázados kultúra és - az új betegségek megjelenésével - az őslakosság haldoklása, melynek szemtanúja lehetett többek között a híres felfedező, James Cook kapitány, Herman Melville, a Moby Dick a fehér bálna szerzője és Robert Louis Stevenson, A kincses sziget írója, valamint Paul Gauguin festőművész is. David Howarth, a brit történelem fontos epizódjait feldolgozó szerző történeti hitelességgel, korabeli dokumentumokra támaszkodva számol be a két civilizáció drámai találkozásának részleteiről, emberi drámáiról.